Így buktuk el a Covid-vizsgát

„Igyál higanyt, te gyilkos!”, „Senki sem fogja megúszni, aki ebben a népirtásban részt vesz. Érted?” – így fenyegetőzik az internetes tömeg, amikor egy biológus akadémiai doktor, tanszékvezető egyetemi tanár javasolja, hogy mindenki oltassa be magát a koronavírus-járvány miatt. Mi vezetett hát idáig?

A téboly már a járvány első hullámában azzal kezdődött, hogy megjelentek a vírustagadók. (A tömegparanoia lélektanáról később.) Ők kezdték el követelni, hogy „visszakaphassák a normális életüket”. A paranoiás forradalmárokkal általában az a baj, hogy nem látnak tovább a holnapnál. Nem voltak építő terveik sem a jakobinusoknak, sem a fasisztáknak, sem a kommunistáknak; és a járványtagadók sem tudják, mit is akarnak azon kívül, hogy ne kelljen maszkokkal bajlódni. Nem gondolják végig, hogy az ún „normális élet” követelése felvet öt megválaszolatlan problémát.

Az első mindjárt maga a gyermeteg igénybejelentés. Járvány, háború, természeti katasztrófa – azaz baj idején a normális/felnőtt személyiség tudomásul veszi az átmenetileg abnormális viszonyokat. Általában csak az óvodások követelik makacsul a napocskát, ha esőben nem mehetnek ki a homokozóba. Ez épp annyira infantilis, mint a baj tagadása.

A második kérdés az, milyen is valójában az a „normális élet”, amit visszakövetelnek? A Covid-19 járvány egyik oka épp az ún „normális élet”. Maga a civilizáció. Az emberi túlfogyasztás, az abból következő természetrombolás és például a turbósított turizmus. Az ember a városaival, ipari övezeteivel, gépeivel behatol a vadonba, feldúlja az ottani kényes ökológiai egyensúlyt, és a nyakába kap olyan kórokozókat, amikkel szemben átmenetileg védtelen (ebola, Covid-19, stb.). A „régi élet”-ről évtizedek óta tudjuk, hogy nem fenntartható, s ma már tudjuk azt is, hogy világjárványokkal fenyeget. Mit okozott a járvány? Többek közt azt, hogy a lelassuló ipari-szolgáltatási tevékenység miatt évtizedek óta(!) nem látott pozitív fordulat állt be a légszennyezés, a zajszennyezés terén, miután csökkent a fogyasztás.

Három: a Covid elleni védekezés senkitől sem követel elviselhetetlen áldozatokat. A járványtagadók hisztériája és álhírdömpingje olyan „áldozatok” miatt bontakozott ki, mint például a maszkviselés vagy a kézfertőtlenítés. Egész „konferenciákat” rendeztek „szakemberek” arról, hogy a maszk kínzó, felesleges, sőt, káros(!), és az alkoholos kézfertőtlenítés veszélyes. Nem is a megalapozatlan hiszti a szomorú ebben. Hanem az infantilis elpuhulás. Ha már a maszkviselés ekkora trauma, hogyan vészelnénk át egy háborús népirtás, egy még komolyabb járvány vagy természeti katasztrófa megpróbáltatásait?

A negyedik ellentmondás hasonló az elsőhöz. A járványtagadók azelőtt sosem foglalkoztak népegészségügyi kérdésekkel. Nem kampányoltak az immunrendszer-erősítés, a szűréseken való részvétel, az anyatej és a szoptatás fontossága mellett, vagy a mind több betegséget okozó helytelen életmód ellen (zabálás, mozgáshiány, alkoholizálás, dohányzás stb-stb.). Most viszont már a maszkot viselők véroxigénszintje miatt is militáns hangvételű kiáltványokat fogalmaznak meg.

Az ötödik: a járványszkeptikusok a legelemibb lélektani csapdába esnek, amikor tagadják a vírus és/vagy a védekezés jelentőségét. A tagadás nem más, mint a trauma, a veszteség vagy a rémület feldolgozásának az első fázisa. A lélek akkor reagál így, amikor valami túl ijesztő, túl fájdalmas vagy túl bonyolult. A Covid-helyzet bonyolult és ijesztő is. (Hasonlóképp tagadják sokan a klímaválság tényeit is, mert túl szomorú és ijesztő szembenézni azzal, ami ránk vár.) De míg a szembenézés „csak” ijesztő – addig a tagadás halálos. A járványtagadók egy nagy hányada egyszerűen azért tagad és lázad a tények ellen, hogy mert így leplezi a félelmét.

Mindannyiunkra nézve azonban van egy sokkal súlyosabb fenyegetés, amihez képest a vírus csupán átmeneti nyűg. Ez pedig a felelőtlen ostobaság járványos terjedése. A vírustagadók tudatlanul – általában orvosi, gyógyszerészi, azaz szakmai ismeretek nélkül – is veszik a bátorságot, hogy ne csak propagálják, de követeljék a védelmi intézkedések felszámolását. Máskor azt a logikátlan agyrémet hirdetik, hogy a maszk elveszi a szabadságjogokat. Közben ők az élő bizonyság, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga sértetlen: a legostobább és leggátlástalanabb szélhámosok is akadálytalanul terjeszthetik a legveszélyesebb marhaságokat. Hiába csukják le a közpénzes csalással is gyanúsított ál-járványszakértőt, hiába cáfolják ezerszer a vitaminárus szcientológust – az elbizonytalanított, becsapott laikus tömegek bizalmát nem lehet többé helyreállítani.

A másik veszély: a paranoia szintén járványos terjedése. Mi is a paranoia? A világ jelenségeinek téves magyarázgatása. Amíg az ember gyerek, addig természetes dolog, hogy különféle elméletekkel értelmezi a számára érthetetlen világot. Azért dörög az ég, mert ő rossz fát tett a tűzre. Ha aztán a személyiség felnőtté érik, és meghaladja ezt a korai gondolkodásmódot, akkor sosem lesz vevő homályos összeesküvés-elméletekre. Ha a felnőtté válás közben valami sérül, akkor a bonyolult és ijesztő dolgokat ködös teóriákkal fogja „magyarázni”. Nincs is vírus, csak gonosz gyógyszergyárosok. A maszkkal akarja befogni a pofánkat a globális háttérhatalom. Satöbbi: gyerekes fantáziálás. (Ugyanez megy a klímaválsággal: letagadjuk a nyilvánvaló jeleket, és kimagyarázzuk azzal, hogy csak a napelemgyárosok lobbija az egész széndioxid-összeesküvés.)

Nem vitás, hogy a médiában is előfordulnak hazugságok. De az soha nem történhetett volna meg, hogy egy járvány kellős közepén népirtás miatt halálosan megfenyegessenek egy vezető tudóst. Ráadásul olyan laikusok, akiknek lövésük sincs (nemhogy történelemről, népirtásról, de) virológiáról, járvány- és népegészségügyről sem. Akik nem szakkönyvekből, szakfolyóiratokból, orvosi és kutatóintézeti forrásokból tájékozódnak, hanem az internet szektás pletykaklubjaiból. Olyanok, akik elemző ész és felelős lelkiismeret nélkül osztanak meg mindent, amit csak felböfög nekik a „közösségi” média erjedő trágyadombja.

Tartok tőle, hogy a Covid-járvány az első volt a ránk váró, súlyos globális problémák – további világjárványok, időjárási válsághelyzetek, migráció, társadalmi bomlás – sorában. Összefogásban, szolidaritásban, normális lojalitásban, bölcsességben és intelligenciában ezen az első vizsgán csúnyán megbuktunk. S nem sok jele van, hogy legközelebb okosabban viselkedünk majd. A társadalmaink, a környezetünk és az egészségünk rombolása folytán hamarosan még nagyobb bajban leszünk.
Akkor ki fog minket megvédeni a saját butaságunktól?

1 Comment

  • Zoli, a korábbi fejtegetésedben-joggal-olyan problémákra mutattál rá amelyek kétségtelenül neurotizálják a “bonyolultabban ” gondolkodó embereket, akkor mit vársz a közvéleménytől? Sokszor jutott eszembe, a kollektív bölcsesség minősége pusztán a népesség ebbéli százalékos összetételétől függően minősíthető. /ez amolyan rejtjelezett és szubjektív vélemény!/ Valószínűleg – a dolgok tehetetlensége folytán- semmit nem tudunk “megtakarítani! Ha van valakinek egy “ütős” megoldásra javaslata kérem ne hallgassa el!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük