Kire szavaz Isten?

Szórakoztató hallgatni-olvasni a kor fanatikusait. A muszlimokat nem: az ő fanatikusaik ijesztőek. A „mieink” – a keresztyén, az ortodox, a karizmatikus, a pártbolond fanatikusok – inkább csak mulatságosak.

Az orosz fanatikus „keresztények” például a középkor óta össze vannak nőve az államhatalommal. Nemrég (a honlapomon is idézett székesegyház-avató kapcsán) az egyik főpap például képes volt azt mondani az újságíróknak, hogy a régi szovjet és a mai orosz hadsereg Istentől és a mennyi szentektől származik. Nyilván isteni parancs volt a magyar és a csehszlovák forradalmak durva vérbe fojtása, a szörnyű szovjet invázió Afganisztánban. A sötét nacionalista nárcizmus a magyarázat arra is, hogy a szenteket és hősöket ábrázoló templomi mozaikon a többi mellé odafestik Sztálint (és majdnem Putyint) is. Egy másik orosz vallásos fanatikus meg azt mondta az angol Guardiannek: „csak az oroszok képesek feláldozni magukat az emberiség megmentése érdekében, akárcsak Jézus”…

A fanatizmus nemcsak rettentő ostoba és korlátolt, gyakran halálos is. Egyes ortodox vezetők szerint például a nagyon is fertőző Covid-vírust nem lehet elkapni a templomokban. Mivel az ortodox szertartások része az ikonok csókolgatása is, sok pópa meg is halt, több templomban az egész egyházi személyzet megfertőződött. (Ha nem is a fanatizmusra, de a vallási vezetőkre gyakorta jellemző álszentség, hogy a karanténba vonult pátriárka a kritikus helyzetben eltűnt a világ elől – írt minderről nemrég a Demokrata.)

Kérdés, hogy Isten milyen szempontok alapján állna valamelyik ország/nemzet mellé. Tudathasadás nélkül mindenesetre aligha úszná meg a dolgot. Például a „keresztény” USA által leatombombázott Nagaszaki a japán katolikusok központja volt – vajon aznap ki mellett állt Isten? Ki mellé állt, amikor Európa „keresztényei” üldözték a választott népet, a zsidókat? Ki mellé állt a középkori „szent” háborúk idején, amikor nőket, gyerekeket koncoltak fel a „keresztes lovagok”? Kinek drukkolt Isten csak az utóbbi 100 év háborúi idején, amikor európai „keresztény” államok irtották egymást? Volt háború ortodox oroszok és a keresztény Magyarország között. Lőtték egymásra a mérges gázt németek és franciák. Volt, aki azt hirdette, hogy a háborúban „Isten bünteti Angliát” – és ehhez szisztematikusan adagolták a gyűlöletpropagandát. (Akadnak persze olyanok is, akik először megáldják a fegyvereket, aztán meghallják a lelkiismeretüket.) Ki mellett állt Isten a fegyverkezési verseny idején? Ha minden nemzet abban a fanatikus ostobaságban szenved, hogy csak az ő imáik hallgattatnak meg, akkor végül ki mellé fog állni Isten…?

Nemcsak az elmaradott orosz államban megy ez így, hanem a posztmodernnek vélt USA-ban is. A mostani elnökválasztás előtt egyes karizmatikus vallási médiacelebek a tévékben etették a tömeget azzal, milyen látomásokban jöttek el hozzájuk Isten, Jézus vagy az angyalok. Néha egész megrázóak ezek a prédikáló karizmatikusok. Az egyik azt állította, hogy Jézus nemcsak a választási eredményt (Trump győzelmét) jósolta meg neki , hanem hogy arkangyal fog besegíteni. Trumpot aztán súlyosan kirúgták a választók. A lebőgésért vajon ki a felelős? Borítékolni lehet a fanatikusok és a tévés manipulátorok válaszát: a Sátán.

És hát nálunk is él még a régi homály. Egyes papok-lelkészek-pásztorok a szószékről hipnotizálják a híveket, mit illő gondolni a politikai helyzetről (főleg választások idején). Vajon miért hiszik, hogy szükség van a véleményükre? Sőt, sokszor nem is véleményt mondanak, hanem parancsolnak. Nemcsak előírásosnak tartják, hogy a papok politizáljanak, hanem még köteleznének is a szófogadásra. „…A papot követnünk is kell, mikor politizál, nekünk is úgy kell politizálnunk, ahhoz a párthoz vagy jelölthöz kell csatlakoznunk, amelyhez ő csatlakozik”. Mintha a hívők írástudatlan, önállótlan jobbágyok lennének.

(Vicces színfolt e sötétségben a pártbolond fanatikusok halmaza. Ők képesek a legelképesztőbb szellemi műveletre: meghajlítani a valóságot. Úgy bálványozzák és imádkozzák a pártfőtitkár kinyilatkoztatásait, mint a vallásosok a dogmáikat. Ha pedig a politikai helyzet változik, a pártfanatikusok gondolkodás nélkül lenyeletik magukkal az új valóságot, bármi legyen is az. Mi, magyarok különösen értünk ehhez. Itt durván 20-40 évente más igazságokhoz kell igazítanunk a fejünket. Politikai fanatikus az, aki lelkiismereti és filozófiai aggály nélkül kész elfogadni a felettes elvtársaktól, hogy 2+2=5. Hogy a mi bűneink erények, az ellenfelek bűnei vétkek; hogy a mi elvtársaink a jó elvtársak, a másik párt elvtársai viszont a Sátántól jött hazaárulók.)

Azt hiszem, ember és istenség kapcsolatának soha, semmi – még a fakó és szellemtelen ateizmus sem – ártott annyit, mint a vallásosság és a klerikalizmus, a farizeus papok, a vallási fanatizmus. A kereszténység az egyik legcsodálatosabb, legmélyebb spirituális és szellemi-lélektani tanítás, amit valaha az emberek lelkébe oltott a Szellem. Mi, emberek, ezekkel az örök farizeusokkal a nyakunkon, mégis hajlunk rá, hogy a tanítást is gyűlölködésre használjuk.