1956-2020

Ha valaha indokolt volt egy napot gyásznappá nyilvánítani Magyarországon, akkor november 4-ét nagyon is. Hatvannégy éve ekkor verték le az oroszok a magyar szabadságharcot és vele a kommunistaellenes forradalmat. Eztán kezdődött az önmagát és a hazáját eláruló Kádár János és a karhatalmi szervezetek véres ámokfutása: kivégzések, börtön, kitelepítés, szovjet típusú hatalmi önkény. Eztán kapott új lendületet a katasztrofális társadalmi következményekkel járó téeszesítés. Lényegében eztán rendezkedett be véglegesen a kommunista diktatúra, és verte szét a polgári Magyarország maradványait.

Az 56-os forradalom leverése a mai Oroszországban nem önkritikát, bűntudatot, együttérzést vált ki az ortodox egyházból és állami vezetésből. Hanem diadalmas büszkeséget. Az oroszokra gyakorta jellemző idétlen nagyzolással nemrég, egy új katedrális építésekor elkészítették a világ legnagyobb mozaikját. Ez hivalkodóan örökíti meg az orosz fegyveres erők brutális beavatkozását Magyarországon.

Nem árt ezekre a régi és mai dolgokra emlékezni akkor, amikor Magyarország újra sötét és elvtelen politikai gesztusokkal udvarol az oroszoknak. A nemzetek jelleme, általános magatartása ugyanúgy nem vagy csak nagyon lassan változik, mint az egyének személyiségkaraktere.