Kohout Zoltán

 

Megosztom a Twitteren! Megosztom a Facebook-on! Felveszem a Google könyvjelzőim közé! Megosztom a Startlapon! Megosztom az Iwiw-en! Nyomtatóbarát verzió

Csapás a Kiskunhalas környéki szexiparra - Közös ügyek

2012. december 4.
 

Kiskunhalason széles társadalmi összefogással eltávolították a prostituáltakat a városba vezető főutak mellől. Az egyelőre országosan is egyedülálló fordulathoz szükség volt a hatóságok régóta várt ébredésére és a helyi civilek elszántságára.

Kiskunhalason széles társadalmi összefogással eltávolították a prostituáltakat a városba vezető főutak mellől. Az egyelőre országosan is egyedülálló fordulathoz szükség volt a hatóságok régóta várt ébredésére és a helyi civilek elszántságára.

Deszkákból eszkábált, hősugárzóval fűtött, nagy üvegtáblákkal ablakozott fabódék, nádszövettel szeparált lakókocsik, az esti óráktól spotlámpákkal kivilágított kerti sátrak - ez a látvány fogadta éveken át a Kiskunhalas környéki főutakon közlekedőket. Akárcsak az ország több pontján, itt is évtizedek óta jelen volt a prostitúció: a városban és kistérségében több "masszázsszalon", bordélyházként funkcionáló lokál működött, de az ezredforduló táján az érintett "vállalkozók" sorozatban buktak le kábítószer, fiatalkorúak "foglalkoztatása" vagy más bűncselekmények miatt. A közúti lányvásárnak azonban sosem tudott véget vetni a rendőrség, sőt az 53-as főút Pirtó-Kiskunhalas közti szakaszán tavaly nyáron már a közlekedésbiztonságot is veszélyeztetette a nyilvános szexipar: a lányok esténként táncos-leszbikus show-műsort produkáltak alig néhány méterre az aszfaltsávtól. Ekkor szakadt el a cérna a községi és városi vezetőknél, és ekkor kezdődött a fordulatos háború a hatóságok és a prostituáltak között.

Előzmények

A rendőri fellépés hatékonyságát főleg az gátolta, hogy a prostitúciót önmagában nem bünteti a törvény, ha nem fűződik hozzá erőszak. Az 1999. évi LXXV. törvény viszont a főútvonalak 100 méteres körzetét a prostitúciótól védetté nyilvánította: e sávban szabálysértésnek számít a felajánlkozás és annak elfogadása is.

A kiskunhalasi rendőrség és ügyészség mindenesetre ősszel megpróbált belekapaszkodni e lehetőségbe. "Ez az első eset az országban, hogy ezt alkalmazzák - nyilatkozta a Halasi Tükörnek októberben a rendőrkapitány, aki áttörést várt a kísérlettől. - Akkor lesz igazi hatása, amikor egy-két ilyen tettenérésnek híre megy, vagy az első, netán prominens személyiségre kiszabják emiatt a bírságot" - mondta akkor Husti János. Bár a bizonyításhoz elegendő, ha az illető a kocsijába ülteti a nőt, vagy elvonul vele, ezek rögzítése túl sok energiát vonna el a fontosabb rendőri feladatoktól. További aggály, hogy az igazságszolgáltatás más szerveit is leterhelné az esetleges tömeges előállítás, nem beszélve arról, mekkora személyi és (bírói engedéllyel alkalmazott) technikai apparátusra lenne szükség ahhoz, hogy a szintén vétkes futtatók is rács mögé kerüljenek.

'sszel mégis példás kitartással szállták meg az 53-as és az 55-ös főutak egyes szakaszait a rendőrök. Lett is eredménye: a bódékat elbontatták, a lányok visszahúzódtak, néhány hétre megtisztultak az utak. A kapitányság a sajtón keresztül üzente, hogy "ha Halas környékén újra felbukkannak, akkor a rendőrség zaklatásával fognak találkozni".

November végén azonban a lányok és az őket támogató Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete (MPÉE) kész jogértelmezéssel és dokumentumokkal álltak elő. Adásvételi szerződések és vállalkozói igazolványok birtokában állították: a főút melletti telkeket megvásárolták, és ott adózás mellett űzik az ipart, sőt rendszeresen járnak orvoshoz is. "A magánterület nem lehet védett övezet, és a lányokat nem futtatja senki: saját magukat foglalkoztatják. Ahelyett, hogy zaklatják őket, inkább azon kellene elgondolkodniuk az önkormányzatoknak, miért nem jelölnek ki türelmi zónát. Akkor nem irritálna senkit a látvány, és a lányoknak kötelező lenne ott végezniük a szolgáltatást" - próbálta közelíteni az álláspontokat Földi Ágnes egyesületi elnök.

Az érvelés elbizonytalanította a helyi bűnüldözést. Nem csoda: az MPÉE jogértelmezésével az említett 1999-es törvényt előkészítő egykori belügyi főosztályvezető is egyetértett. Borai Ákos szerint két megoldás kínálkozik: türelmizóna-kijelölés vagy a főútszéli kéjszolgáltatás büntetése akkor, ha az közszeméremsértő. A "közszeméremsértés" rugalmas kategória, az viszont kétségtelen, hogy nemcsak a Kiskunhalastól 8 kilométerre fekvő Pirtó község polgármestere, Nagy Ferenc (Fidesz) háborgott és kutatott - hatósági és lakossági tiltakozó akcióban megnyilvánuló - megoldás után évek óta, de a város társadalma is. Miután már nemcsak a helyi sajtó, hanem az országos média is többször foglalkozott az üggyel, decemberben NoProsti Mozgalom néven aláírás-gyűjtési akció indult Halason. A szervezők szorgalmazták, hogy "a prostituáltak és futtatóik törvényszegései miatt az illetékes szervek vezetői tegyenek mindent meg a jelenség visszaszorításáért". Tapodi Attila tanár, a mozgalom egyik szervezője szerint "nemcsak ismerőseim érzik méltatlannak és felháborítónak, hogy szinte Halas 'nevezetessége' az 53-as melletti prostitúció, de én sem tudok a gyerekeimmel egy jóízűt sétálni a (város határában elterülő, ligetekkel övezett - K. Z.) Sóstón, mert lépten-nyomon elhasznált óvszerekbe botlunk, és a kicsik óhatatlanul kérdezgetik, mit csinál az a néni az út szélén?".

Egyébként éppen a rendezés érdekében Halason is felmerült egy türelmi zóna kijelölésének az ötlete. "Nagy hiba, hogy a kilencvenes években egyfajta álszemérmes küldetéstudattól hajtva bezáratták a szórakozóhelyeket, ahol a prostituáltak ellenőrzött keretek között dolgozhattak. Akkoriban sikeres akciókat folytattunk az ilyen intézmények ellen Halason is, ám ezzel kiszorítottuk a lányokat az utak szélére" - idézi fel Kastyják János, Halas szakmai körökben elismert (ám politikai okokból 1999-ben eltávolított) exrendőrkapitánya. A ma sikeres ügyvéd úgy véli, ellenőrzött, törvényes keretek közé kellene szorítani a prostitúciót, ám a döntés nem a rendőrök kezében van. (Az 1999-es törvény az önkormányzati testületek kezébe adja a türelmi zónák kijelölésének jogát; 50 ezer lakosnál nagyobb városban elő is írja ezt. Magyarországon ma sehol nincs kijelölt övezet.)

Munkában

A kérdést végül a bűnüldöző szervek erőteljes lépése vette le a napirendről. A kiterjedt helyi és megyei nyomozás eddigi adatai szerint az 53-as főút prostituáltjai két ponton valótlant állítottak. A dokumentumok, amelyek igazolnák, hogy magánterületen dolgoztak, vélhetően színlelt szerződések. Ez azt jelenti, hogy jogellenesen működtek (kijátszották a főutak 100 méteres körzetét védő jogszabályi korlátozást), sőt mind a terület tulajdonosai, mind a prostituált-érdekvédelmi egyesület hozzájárulhatott a jogellenes helyzet fenntartásához. A nyomozás során arra is fény derült, hogy feltehetően vannak futtatók: amikor a napokban a Nemzeti Nyomozó Iroda és a helyi rendőrök kommandósokkal begyűjtették a kéjbódék prostituáltjait, két, kerítéssel gyanúsított férfit is elfogtak. 'k vélhetően rendszeres haszonszerzésre törekedve több lányt vettek rá arra, hogy pénzért közösüljenek - közölték a nyomozók. Úgy tudni, napi 50 ezer forint volt az "elvárt bevétel", és szerepükre bizonyítékok lehetnek az autójukban megtalált kulcsok, az "üzletmenet" feljegyzései és a lakásukban lelt óvszerhalom. A lányok között állítólag fiatalkorú is volt, ami adott esetben súlyosbíthatja a büntetési tételt.

"Precedensértékű összefogással sikerült visszaszorítani a nem kívánt jelenséget" - értékelte az erélyes fellépést kezdettől szorgalmazó és az előkészítésben is részt vállaló halasi polgármester. Várnai László (MSZP) szerint ezzel ad acta került a türelmi zóna ügye is. A városi vezető ügyész, Téglás Péter szerint "a NoProsti Mozgalom és az aláírásgyűjtés kimozdította a hatóságokat a 'gyárszerű' működésből, és felhívta a figyelmet a jelentős lakossági igényre".

Földi Ágnes cáfolja, hogy színlelt szerződések és futtatók vannak a háttérben. "Kötelességünk hinni a lányoknak, elvégre érdekvédelmi szervezet vagyunk, és ne lepődjön meg senki, ha a velük szemben rendszerint barátságtalan hatóságok helyett saját védenceinknek hiszünk először" - mondta az MPÉE elnök asszonya. Anita, az egyik lány szintén azt állítja: maga vette meg a főút melletti telket egy halasi férfitól, és nincs futtatója: annyit dolgozik, amennyit kedve van, és senkinek sem kell leadnia a pénzt.

Az aláírás-gyűjtési íveken végül több mint háromezer név jött öszsze, de volt olyan lakos, aki indulatosan rontott a mozgalom tagjainak, mondván, ha a lányok nem tudnak keresni, ők is csak segélyért állnak majd sorba.



« Vissza

 

Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.